Románia
legfestőibb és legrejtelmesebb taváról csakis szuperlatívuszokban
lehet és érdemes mesélni. De nincs rá szó, mely hitelesen
visszaadná a látványa adta színeket és élményeket, melyek
magukkal ragadtak
minket
is
így az őszi várakozásban.
A
Keleti-Kárpátokban, Hargita megye északkeleti részén, a Békási
– szoros közelében, a Nagy – Hagymás hegység lábainál
helyezkedik el az ország legnagyobb természetes gyűjtőtava, a
Gyilkos tó.
Északon
a Nagy-Cohárd (1504 m) és a Kis-Cohárd (1344 m), délkeleten a
Csíki Bükk (1264 m), délnyugaton a Ló-havas (1585 m), míg
nyugaton a Kis-havas (1625 m) hegylábai határolják.
A
tónak
már
a megnevezése kanyargós utat járt be. Előbb Veres – tónak,
1864-ben Vereskő – tavának hívták a Vereskő- patak alapján,
majd Gyilkos-tó megnevezés után a Veres-tó ( Lacu Roşu) névnél
állapodtak meg. Ez utóbbi megnevezést tették hivatalossá
1936-ban.
Ez
a viszonylag fiatal képződmény a kialakulásának idejével is
megosztotta az embereket. Herbich Ferenc Székelyföld híres
geológusa 1838-ra teszi a tó keletkezését, mert a januárban
történt és februárban megismétlődő földrengések
elindíthatták a hegycsuszamlást. Ditrói Puskás Ferencz Borszék
története című munkájában viszont az 1837-es viharok és
esőzések mellett
érvelt:
"....Ez
alkalommal szakadt össze a nagy víztömegétől átáztatott, a
gyér talajánál fogva lecsúszott békási két hegy is a
gyergyószentmiklósi havasokban, mely miatt az ott lefolyó patak
feldugulván, a Gyilkostó képződött belőle..."
Szintén
a tó keletkezéséhez fűződik a Gyilkos -tó legendája is, mely
az erdélyi mondavilág egyik legszebb szerelmi története. A
legenda szerint Gyergyó környékén élt egy fekete hajú,
szürkészöld szemű, gyönyörű leány, akit Fazekas Eszternek
hívtak. A szentmiklósi vársárba megismerkedett és beleszeretett
az ügyes kezű Molnár Miklósba. Örök hűséget esküdtek
egymásnak, de szerelmük nem teljesedett be, mivel a legényt
elvitték katonának. Eszter minden nap várta őt vissza,
vágyakozását pedig a fenyveseknek és hegyeknek mesélte el. A
környéken portyázó zsivány vezér szemet vetett a lányra, s
mivel szép szóval nem tudta elcsábítani, ezért elrabolta. Hiába
ígért neki kincseket a lány hűséges maradt szerelméhez.
Fájdalmát viszont átérezték a fenyvesek és hegyek, akik a lány
segítségére sietve hatalmas robajjal zúdultak alá. Maguk alá
temetve így Esztert és a zsiványt, de a környéken legelésző
nyájakat, juhászaikkal együtt. A lezúdult sziklák elzárták a
völgyet, összegyűjtve így a környékbeli folyóvizeket. Ettől
fogva Gyilkos-tónak nevezték a tavat, mely viharos időben vöröslő
színével a veszteségekre emlékeztet, míg nyugodt időben Eszter
szemeinek színét tükrözik vissza.
A
legenda varázslatának mi is tanúi lehettünk. Megérkezve a tó
partjára nagyon drámai képet festett elénk a vízből kiálló
fatörzsek sokasága. Ahogy Herman Ottó fogalmazott 1871-ben: „A
fenyvek éveken át küszködtek a szokatlan, természetök ellenére
való új állapottal, azután meghaltak, – a tűk leperegtek,
leáztak – a vízből kiálló csúcsokról levált a kéreg, s a
tó csapkodó hulláma, eső, vihar és verőfény elvégezték a
fehérítést, – e kifehéredett fenyőcsúcsok, ágak úgy
emelkednek ki a tó sötétzöld színéből, mint valami panaszos
csontvázak, mintha keseregve nyújtanák ki karjaikat az ég felé,
mely kegyetlen sorsra kárhoztatta őket.”
A
Gyilkos - tó 983 méter tengerszint feletti magasságban fekszik,
teljes felülete 12,6 hektár, hossza 2,5 km, legnagyobb mélysége
10 méter körüli. Vízhozamát a Cohárd-patak, Likas-patak,
Vereskő-patak, Lóhavas-patak és Juh-patak táplálja, így mintegy
680.000 köbméter vizet képes tárolni. A tó L alakú és két
külön ágból áll. Az egyik tóág a Cohárd-patak völgyében
található, hossza 438 méter, míg a másik a Juh-patak felőli ág,
ennek hossza 900 méter. A csónakháztól kiindulva, kiépített
ösvényen körülbelül egy órás sétával megkerülhetjük a
tavat, miközben számos helyi érdekesség hívja fel magára a
figyelmet. Az első és legismertebb nem más, mint maga a Kis-Cohárd
csúcs hatalmas mészkősziklái. Ahogy Orbán Balázs fogalmazott:
„A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk.
Még ma is, aki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak
nagyszerű tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt
megállni. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet,
vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.”
Mára
a tó köré egész üdülőtelep szerveződött, hiszen a környék
turistaparadicsom úgy a hegycsúcsok, mint az erdő – mezők
szerelmeseinek. Bár a tó vizében szigorúan tilos fürdeni és
horgászni, csónakázni szabad. Így végigevezve a tó felszínén
megcsodálhatjuk, amint a haragos zöld fenyők árnyéka
visszaverődik a víz felszínén, s élvezhetjük a madarak
csicsergését, vagy a vadkacsák közelségét. A partról pedig
magával ragadó látvány a tóban tükröződő csúcsok, közeli
épületek és fények játéka.
Miközben
a természet kincsei tárulnak elénk és a kikapcsolódás és
feltöltődés minden formája rendelkezésünkre áll, figyelembe
kell venni, hogy a tó állandó visszahúzódásban van, mivel a
visszamaradó kisebb tavak a beáramló patakok által behordott
üledékek miatt elzáródnak és elláposodnak. A kutatók úgy
gondolják, hogy mesterséges beavatkozás nélkül a tó rövidesen
teljesen feltöltődhet hordalékkal. Ennek megelőzése céljából
a közelben már két mesterséges tónál hordalékfogó gáttal
próbálják megakadályozni a feltöltődést és számítanak
minden látogató együttműködésére is. Ha tiszteletben tartjuk a
természet szabályait és tudatosan viselkedünk a tó kebelén
ringatózva, akkor továbbra is életben tartjuk ezt a vadregényes
és rejtelmes csodát.
Fotók: Ilona Habarics és Zsolt Habarics
/
Ha
tetszett a cikk like-oljátok , osszátok meg , csatlakozzatok a
csoporthoz és a kedvelőinkhez.
Köszönjük
!
-
Blogger oldalunk : https://ketbarangolo.blogspot.com
-
Barangolók Facebook csoport
: https://www.facebook.com/groups/barangolok
- Facebook
oldalunk : https://www.facebook.com/2barangolo
Megjegyzések