Szerencsepatkó a Gargaló lábánál

A Keleti-kárpátok északi részének óriásai előtt; az acélos fehérségű ormok és lágyan simogató gyepszőnyegtől körülölelve, gleccserek könnyeiből született az Aranyos-Besztercei, más néven a Stiol (Lacul Ştiol) tengerszem.

"Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja.”Nyírő József

Nem csak az emberek, de a természet is bolondos kedvét mutatja áprilisban. Míg az alföld már csupa zöld és millió színes virág illatával telve a lég. Amíg életre kelnek a pillangók és szorgoskodnak a méhek, addig a kárpátokban még mindig makacsul tartja magát a tél.

Addig, amíg megszédít minket a napsugár és lassan már a nyárra készülődünk, törékeny gyengédséggel és óvatossággal bújnak elő a havasok apró csodái, jelezvén, hogy ezen a vidéken még csak most kopogtat a tavasz.

A Radnai -Havasok az észak-erdélyi kárpátok legmagasabb alpesi jellegű hegyei. Csodálatos harmónia uralkodik domborzatán. A sziklás szirteket megzabolázzák a legelős oldalak, miközben az óriások lábai elé összegyűlnek az olvadásból és esőzésekből táplálkozó tengerszemek. A Borsai-hágóból (Pasul Prislop) indulunk kalandos utunkra, hogy megtekintsük az egyik leghíresebb – az Aranyos-Besztercei forrástavat (Lacul Ştiol). Elhagyva a felvonó irányát, a domboldalba vágott jobb oldali ösvényen indulunk, a magasba törő, sűrű fenyők közé. Hófoltok és a talajba vájt vízmosások is igazolják, hogy ezen a vidéken még csak gyermekcipőben jár a tavasz. A fenyők között már látszanak a mesebeli cukorsüveg csúcsok, míg a fenyők tövének rejtekén lassan bimbózik a sáfrány. 

Állandó útitársként mellénk szegődnek a hatalmasok, s a kétezer méter feletti csúcsok szégyellősen eltakarják arcukat a bújócskázó fellegekkel. Széles ösvényen, lassan emelkedünk, majd kiérve az erdőből végtelen mezőség köszönt ránk. Festői szépségű, bársonyos gyepszőnyeg, amin rózsaszín – lila krókuszminták virítanak. De nem pár tő, hanem több száz és ezer apró kis virág. Egyszerre érezni a tél csontig hatoló hideg fuvallatát és ugyanakkor ámulatba ejtő a napfényre ébredő tavaszi virágzás. 

Egész az Asztal-rétig sétáltunk, ahol az út ketté ágazik. A jobb oldali ösvény a Ló-havasi vízesés (Cascada Cailor) felé, míg baloldali az Aranyos – Beszterce forrástavához vezet. Ez a rét az ösvények metszéspontja. Itt ér össze a Borsai hágó és a Borsai felvonótól induló út, s innen dől el, hogy milyen legendáktól híres útvonalakat szeretnénk bejárni. Mesél a vidék a tatárjárásról, a medve éjszakájáról, de hallani a lovak nyerítését és a vadul csobogó vízesés hangját is, ahogyan a Gonosz kőről zúdul alá.

Az Asztal rétről az esztena irányába a Gargaló - nyereg alatt haladunk, de továbbra is a mezei ösvényen, nem kapaszkodunk fel a nyeregbe.

„Havasok világa, mily fönséges, mily gyönyörűséges a te országod. Hóval borított ormaid között, mily jól esik a járkálás. Kopár, nehezen járható vidéked zord, vad és éppen ezért oly fönséges. Az irtóztató mély, tökéletes csönd, mely itt fenn honol hova még a madár is alig jár föl, oly kevéssé zavartatik meg. Elfogódottá, remegővé teszi ez a csend az itt járó halandót. És mégis oly beszédes, oly hangos itt minden csak érteni kell a havasok világának nyelvét. Csak az tud igazán gyönyörködni, aki meghallja a sziklák beszédét, megérti suttogásait.„ Varga Lajos (A Radnai Havasokban 1911)

A rétről már egy könnyű séta a gleccsertóig vezető út. A széles utat felváltja a keskeny párkány szerű ösvény a nyereg aljában. A széles láthatár, a lenyűgöző panoráma feledtet minden eddigi fáradtságot. A lábunk alatt fútó apró eret észre sem lehet venni, mivel a hó és jég páncélt von fölé, ami oly erős, hogy meg sem roggyan lábunk alatt. A borókás növényzet, a kikandikáló zöld, tüskés ágak csalogatnak egyre közelebb.

 A Gargaló csúcs tövében, az északi fal alatt 1650 méter magasan fekszik a különleges patkó alakú tengerszem. Formáját sajnálatos módon emberi kéz beavatkozásának köszönheti, úgyanis 2002 őszén - a természetvédők minden tiltakozása ellenére -szabadidőköszpontot akartak itt létesiteni. Igy az eredetileg csepp formájú 0,06 hektár területű, átlagosan 1méter mélységű tóból, egy 1,24 hektár vízfelületű, patkó alakú tó jött létre, melynek legmélyebb pontja 5,7 méter. A bővítéssel a Radnai-havasok legnagyobb és egyben legmélyebb hegyi tavát alkották meg. Az eredetihez képest több mint 33-szor annyi vizet tárol, vízfelülete pedig 18-szorosára növekedett, igy az egyik legnagyobb vizgyűjtővé vált. A Gargaló csúcs lábához érve a magasból pillantjuk meg a tavat, majd a borókás partvidéken óvatosan leereszkedünk a vizhez.

A nemzeti park közbelépésének köszönhetően nem valósult meg a turistaparadicsom felépitése, viszont a tó eredeti alakját nem lehetett már visszaállitani. Csak a természet folyamtos bosszúját lehet tapasztalni, mivel az átlagosnál több salakanyag rakódik le a tó mélyén évről évre. Minden évszakban csodálatos látvány a havasok világa.Talál kedvére való szórakozást, aki sielni szeretne, illetve nagy kaland a túrázni vágyók számára a gerincek és a kétezer méter fölötti csúcsok meghóditása is. A természet szerelmeseinek figyelmébe a késői tavaszi látogatást ajánlanánk, amikor a havasszépe (Rhododendron) virágzásnak indul és virágszőnyegbe borult hegyoldalak köszöntik a látogatókat. A tó partja remek sátorozási lehetőséget nyújt egy csodaszép, páratlan kilátással.

Szöveg: Ilona Habarics /
Fotó: Ilona Habarics és Zsolt Habarics /

Ha tetszett a cikk like-oljátok , osszátok meg , csatlakozzatok a csoporthoz és a kedvelőinkhez.

Köszönjük !

- Barangolók Facebook csoport : https://www.facebook.com/groups/barangolok
- Facebook oldalunk : https://www.facebook.com/2barangolo