Omladozó,
penészes falak, törmelékek, hátrahagyott eszközök, kitört ajtók, szilánkos
ablakok, korom, és füstnyomok - ennyi maradt a valaha virágzó
színesfém-bánya-telepből.
Szatmárnémetitől
51 kilométerre, gépjárművel alig egy órára Batiz irányában, Turc településen
áthaladva található a bányatelep. Végig elfogadható aszfaltos út vezet;a telep területén
nagyobb kőlapokból lerakott egész az erdő széléig. Itt az utat egy
korlátszerűen keresztbe tett vastag vasrúd és a rajta csüngő tábla hívja fel
egyértelműen a figyelmet, hogy ne tovább! Gyalogosan még tovább lehet haladni
az erdőn keresztül, így feltűnnek a domboldalban lévő bányalejáratok. Ezeken
nincs rács, vagy lakat, a biztonság érdekében befalazták őket. Megfordulva
hihetetlen a látvány, hogy végig vas villanyoszlopok kísértek, de természetesen
a telepen már nem működik a világítás sem.
Az
egykoron három részleget is működtettető helyen, most mi szakaszosan kezdjük
meg a felfedezést. Először az 1991-ben a turci bányászok tiszteletére emelt
fekete márványkereszt vonja magára érdeklődésünket. A hit a bányászok életében
is hatalmas szerepet játszott, s talán pont ez a feszület adott nekik lelki
erőt a mindennapi munkakezdéshez. Szemben a kereszttel, két hasonló formájú
irodaépület áll. Vasrácsokkal gondosan elzárva a kíváncsiskodók elől. Ám az
emeleti részen, még bejárati ajtó sincs. Csupa penész és korhadás minden, a
falon hatalmas repedések, szinte hámlik a vakolat és az olajfestés pikkelyesen púposodik.
Keskeny folyosó, mindkét oldalról irodai helységektől tagolva. Csak a
hátrahagyott lomokból és aktákból lehet gyanítani, hogy hol - milyen
tevékenység folyhatott. Az ajtók itt is hiányoznak, az ablakok üvegei darabokra
törve csak a szél mozgatja őket a korhadt keretekben. Az erdő felől szurokkal
fedett tetőrész, amit lassan elborít a moha és a pépé mállott papírokból új
élet fakad. Teljes a metamorfózis.
Az
épület ablakából rálátni a patakra. Elkeserítő látvány. Nemcsak a rozsdás
kövek, a sárga agyagos meder, de az emberek által eldobált hulladékok,
gumiabroncstól a pet palackig minden megtalálható benne.
A
másik épületbe nem lehet bejutni. Csak az ablakon át látszik egy szétmállott,
felrobbant kazán és a falakon megmaradt csempékből gondolható, hogy egykoron
fürdőhelység lehetett.
Szemben
található két magas kürtő. Aljában kiégett, feketére füstölt falú
épületmaradványok. Nem tudni, hogy még a bányászat idején történt balesett,
vagy az avatatlan látogatók garázdálkodásának köszönhetőek a nyomok. A kürtők
mellett hatalmas fémtartályok, bennük már messziről érezhető kénes szagú,
sárgás, lepedékes víz. Ez a bányalé folyik végig mindenhol a talajon.
A
bányatelep területen már az Osztrák Magyar monarchia idején végeztek
kutatásokat. Az ötvenes években kezdték meg a kitermelést: ólom, réz, aranyat
és ezüstöt vontak ki a kőzetekből. A bányákat 2002-2005 között folyamatosan
lezárták. A bezárások egyik oka -a román kormány szerint - , hogy már nem érte
meg a ráfordított hatalmas pénzösszegeket. A másik ismert ok pedig a bánya
környezetszennyezése. A kőzeten átszivárgó csapadékvíz ugyanis kioldja a
nehézfémeket, mely során hígított kénsav és szulfátok keletkeznek. Ez a
víztisztítóba kerül, ahol megtörténik az iszap szűrése. Viszont ennyi tisztítás
még nem elég, így évente két-három alkalommal is előfordulhat, hogy savas és
nehézfémekkel terhelt víz kerül a Turc patakba, onnan pedig a természetvédelmi
területen átfolyó Túrba. Ez a szennyezés mind a mai napig jelen lévő,
megoldatlan probléma.
A
tartályok mellett hosszú épület, mint valami állattartásra alkalmatos karámok
és ólak, de csak üresen tátongnak, félig beomolva, beszakadt tetőzettel.
Lakóházakra utaló jelek nincsenek.
Visszafelé
indulunk. A fenyő és tölgyerdők völgyében, egy könnyen észrevehető bejáraton túl,
egy hatalmas, zordon épület mered ránk. Mellette egy lezáratlan bányajárat,
amit mindenképpen látnunk kell. A bányák bejáratain a "Jó
szerencsét!"(Noroc Bun) felirat olvasható- így köszöntek egymásnak ( ez
hagyomány),szerencsét kívántak egymásnak az emberek,hogy épségben térjenek
vissza a tárnákból. A bejárat az elején
biztonságosnak tűnik, de szivárog a talajvíz és lámpa nélkül az orrunkig sem
látunk. Még megvannak a sínek nyomai, amin a törmelékeket hozták a felszínére,
viszont csak néhány métert lehet befelé haladni, mert a járat be van omolva. A
tartógerendák összetörve, a víztől elkorhadva,s látszik,hogy már minden
mozdíthatót eltulajdonítottak előttünk, a járat életveszélyes állapotban van.
Több
mint 10 év telt el a bányák bezárása óta, a természet lassan kezdi
visszahódítani a saját területét. Még ezt a hegyoldalba emelt betonkolosszust
is bekebelezi a természet. Ugyan látszik valami sima lépcsőfok nélküli beton
feljáró az épület szintjeire, de korlát és kapaszkodó híján, inkább a hosszabb,
szerpentineken vezető utat választjuk. Mellettünk magas fenyők, máshol pedig a
kőtáblákból, vasroncsokból hajt ki egy – egy virág. Meglepő, hogy hol nem képes
utat törni magának az élet, még az épület tetején is látni pár fiatal fenyőt. A
dombon lépcsőzetesen lehet haladni szintről - szintre, mint ahogy az
épületszörnyeteg emeletei is ehhez lettek alakítva. A kontraszt ember alkotta
monstrumok és a természet lágy formái között már-már szívbe markoló. A
téglafalak hiányosak, szuvas fogakként hullnak darabokra, de a betonfalak még
próbálnak ellenállni az időnek. Mindent beborít a rozsda és a korom. Elhagyott
eszközök, maradványok, roncsok – már csak emlék, hogy mire használhatták őket.
A hosszú séta után, a domb tetején csodálatos látvány tárult elénk. Az erdők fölött,
vörösen nyugszik le a Nap. Utolsó sugarával még mintha megsimogatná az elárvult
bányász eszközöket. Olyan kihalt és szomorú ez az kép. Szaporázzuk mi is
lépteinket lefelé, mert gyorsan eltűnik a Nap és hamar sötétedik ezen a
vidéken. Távolból a kóbor kutyák vonítása hallatszik... az embert olyan érzés
fogja el, mintha valahol nagyon távol járna a civilizációtól – egy elveszett és
lassan elfeledett világban.
Szöveg: Ilona Habarics /
Fotók: Ilona Habarics és Zsolt Habarics /
Ha tetszett a cikk like-oljátok , osszátok meg , csatlakozzatok a
csoporthoz és a kedvelőinkhez.
Köszönjük !
- Blogger oldalunk
: https://ketbarangolo.blogspot.com
- Barangolók Facebook csoport : https://www.facebook.com/groups/barangolok
- Facebook oldalunk : https://www.facebook.com/2barangolo
Megjegyzések