Kolozsvártól
alig harminc kilométerre található Románia egyik legkülönlegesebb
természeti kincse, a mesés „holdbéli
táj”, ahol
homokos dűnék
ölelnek körül egy ultramarinkék színben tündöklő tavat,
melyet a helyiek a híres tévéfilm után nemes egyszerűséggel
csak kék lagúnának neveznek.
Képzeljünk
el egy tökéletes harmóniában lévő világot, egy paradicsom béli
környezetet. Ahol selymesen simogató homokban lépkedhetünk; puha
pázsitban
piknikezhetünk; terebélyes
fakoronák nyújtanak árnyékot; tiszta kék színű a víz és a
madarak vidám csicsergése ringat el. Milyen szép is lenne a város
zajától távol, mégis elérhető közelségbe egy kirándulóhely,
mi több egy szelet tengerpart, ahová bármikor elmehetünk
családdal vagy barátokkal kerékpározni, sátorozni, strandolni,
kikapcsolódni és feltöltődni.
Ha
az elképzeléshez még hozzáadunk egy pár kibérelhető hétvégi
házikót a vízparton, avagy pár színes bódét telve minden
finomsággal, már készen is van az ideális hétvégi nyaralóhely.
Túl szép is talán, hogy igaz legyen. Pedig valóságos lehetne. A
természet minden alapanyagot tálcán kínál a megvalósításhoz.
Az
egeresi talaj ásványi kincsekben gazdag, főleg barnaszénben,
gipszben és kaolinban. Ez utóbbinak kitermelése előbb mélységi
bányászattal, később felszíni kitermeléssel történt. A
bányászati tevékenység velejárójaként a tavak egy részét
azért alakították ki, hogy az elsősorban porcelángyártáshoz
használt kaolint a kvarchomokból átmosással
kivonják, a kiváló minőségű homokot pedig az öntödékben
használták. A
bánya vájatait elöntötte a földalatti források vize, beomlott
és a környéken körülbelül húsz kisebb – nagyobb bányatavat
hozott létre. Az 1980-as
évek közepén egy
ilyen bányaomlás mélyedésében csapadékot összegyűjtő tóként
jött létre a Kék lagúna. Kettős eredetű, hiszen egyrészt
mesterséges, mert a bányamunkálatok eredményeként alakult ki a
medre. Másrészt viszont természetes, mert a földből szivárgó
talaj és esővizet gyűjti össze.1995-ben a helyi munkálatoknak
köszönhetően teljesen kiszáradt a tó, majd természetes módon
újra összegyűlt benne a víz, csodamód megtartva tiszta kék
jellegét.
A
tó kék színéről az eddig elvégzett kevés kutatás révén
annyit lehet tudni, hogy nagy valószínűséggel a tó vize által a
meddőből, illetve a kőzetekből kioldott elemek kolloidjainak
köszönhető.
Történelme
kalandos múltra tekint vissza, többször próbálták már
hasznosítani, kiépíteni, turista látványossággá alakítani a
huszonhárom hektáros összterületet. Előbb a bányavállalat
gondatlanságából az önkormányzat tulajdonába került. Itt
viszont nem jutott elég anyagi forrás a tó és környéke
kiépítésére. 2010-ben egy kolozsvári turisztikai
vállalkozó vásárolta meg és azt
remélték, hogy hamarosan üdülőtelepnek ad otthont a hely, de ez
sem valósult meg. Majd a San Garden szállodalánc tulajdonosa
látott benne fantáziát, ám építési engedély híján ez a terv
is megbukni látszik. A kérdés és a lehetőség tehát még mindig
nyitott.
Mikor
elindultunk felfedezni ezt a mesebeli, álomszerű vidéket, mi is
azt gondoltuk, hogy valóságos turistaparadicsom fog várni ránk.
Ám
amint Egeres – Gyártelep túlzás nélkül is elhagyatottnak
nevezhető környékére értünk, majd a betontömbökből kirakott,
össze – vissza töredezett utat is elhagytuk, a több kilométeren
át tartó, vízátfolyásoktól hepehupás földút hamar
visszarántott minket a valóságba. A tótól alig pár száz
méterre, nemhogy csalogató színes, információs tábla lenne, de
“behajtani tilos!” felirat fogadott. Az
az érzésünk volt, hogy bizonyára rossz helyen járunk. Ám a
hangok és a fák árnyékában parkoló gépjárművek, a tó
közelségét igazolták. A vidék a bányászathoz
használt nehéz munkálati gépektől feltört földdel volt
szabdalva, szabályosan árkokat martak a talaj felszínén, közel
és távol alig látni az erdőn kívül más növényzetet. Az út
mentén dudva és égbe törő kórók, mint valami kegyetlen
pusztítás utáni terület.
A
tó két hektáron nyújtózik. Partjaitól lassan ereszkedik, mert a
homokos -iszapos salakanyag kellemes merülést biztosít, egészen a
tíz méteres legnagyobb mélységig. Tökéletes alkalmas lenne a
fürdőzésre, már ami a kialakulását illeti.
Felszíne valóban
azúrkék színben tündökölt, kicsit zöldes árnyalatot is
kapott, a benne lassan fejlődő algás növényvilágtól. Északi
oldalban kisebb domboldalt alkotott a kitermeléskor felrakott föld,
széles sétánnyal, ami a lombhullató erdő széléig tart. A fákon
most kezdenek előbújni a rügyek, míg a bokrokon habfehér virágok
jelzik a tavaszt. Másik oldalban lépcsőzetes homokdűnék, a bánya
maradványai a maguk sajátos sárgás, sivatagos kinézetével. A
látvány önmagáért beszél, s hamar megmagyarázza a holdbéli
táj elnevezést is.
A
tavat könnyedén körbe lehet sétálni. A vízbe kicsi benyúlások
szélein a sás és nádas kezd tanyát verni, a vadrécéknek
madaraknak otthont adni. A vízben mára már életképesek maradtak
a békák és a halak is, pezseg az élet.
Elszomorító
volt viszont, amint láttuk, hogy a nádas egy részét
felperzselték, illetve felelőtlenül szemétgyűjtésre használják
a tó iszapos, alacsony vízszinttel rendelkező partjait.
Miközben
csodáltuk a természet öngyógyító szépségét, az érintetlen
vadságát, kicsit hiányérzetünk támadt, mivel a közelben semmi
vásárlási lehetőség nincs.
Aki
a Kék lagúnához érkezik, céltudatosan erre a helyre indul,
felszerelkezve élelemmel és ivóvízzel. Jól eső érzés lenne,
ha valaki felfedezné a benne rejlő lehetőséget és meg tudná
valósítani a médiában már beharangozott holdbeli tájat, földi
paradicsomot, vagy csak egyszerűen a kellemes pihenést nyújtó kék
lagúnát.
Szöveg:
Ilona Habarics /
Fotó: Ilona Habarics és Zsolt Habarics /
Fotó: Ilona Habarics és Zsolt Habarics /
Ha
tetszett a cikk like-oljátok , osszátok meg , csatlakozzatok a
csoporthoz és a kedvelőinkhez.
Köszönjük
!
-
Barangolók Facebook csoport
: https://www.facebook.com/groups/barangolok
- Facebook oldalunk : https://www.facebook.com/2barangolo
- Facebook oldalunk : https://www.facebook.com/2barangolo
Megjegyzések