Szilágy
megye egyik leghíresebb és legvarázslatosabb látnivalója a
Sárkányok kertje. Ez az 32 hektáron fekvő természetvédelmi
terület különleges és állandó változásban lévő sziklaformái segítségével kelti fel a turisták és
kutatók figyelmét egyaránt.
A
Meszes hegység északkeleti részén, Zsibó városától 9 kilométerre, Almásgalgó határában található ez a földtani
rezerváció. Az aszfaltozott útról balra, egy keskeny és rövid
letérő vezet a bejáratig. A főútról jelzőtábla mutatja az
irányt, el sem lehet téveszteni. Nyári szinpad, fedett pihenőhely
és kiépített parkoló várja az érdeklődőket a völgyben. Majd
egy rövid erdei ösvényen kezdetét veszi a kalandozás.
A
talaj rétegesen elhelyezkedő agyag, homokkő és apró szemű
konglomerátumokból áll. Tudományos földrajzi
helyzettanulmányozását a század elején dr. Cholnoky Jenő
egyetemi professzor kezdte meg, az Erdélyi medence komplex
feltérképezése alkalmával. Munkásságának köszönhetően nyert
bizonyítást, hogy a kert gyakorlatilag földcsuszamlás eredménye.
Ez a fajta elmozdulás ott alakul ki, ahol agyag, vagy márgarétegek
váltakoznak vízáteresztő rétegekkel. Esetünkben egy törésvonal
miatt ezek a völgy felé dőlnek 4-5°-al.
Az
esőzések miatt a felső rétegekben repedések, illetve vízmosások
alakulnak ki, amelyek idővel egyre mélyülnek, amíg elérik az
alul található agyagréteget.
Ez
megnedvesedve sikamlóssá válik és a rajta levő súlyosabb
kőzetek megcsúsznak.
Az egész völgyoldal a rétegdőlés irányába mozog(mérések
szerint 40-60 cm-el évente). Így a suvadáskaréj fölötti platón
újabb szakadások keletkeznek.
Formai
élettartamuk az időjárás szerint nagymértékben változhat,
annak függvényében, hogy tetejükön milyen védőréteg alakult
ki. Ha agyagos csontréteg, ami a vizet könnyen levezeti, akkor
hosszabb élettartamúak lesznek, ez főleg a gomba alakúakra
jellemző. Ezek
teteje egyfajta ernyőként
védi az oszlopos szerkezetet. De amely alakzatokat a nagy esőzések
alakalmával a víz könnyen kimoshat, azok rövidebb idő alatt
változtathatnak formát. Ezért szinte évről-évre más-más
formákkal találkozunk. A suvadáskaréj fölé jutva újabb és
újabb repedéseket láthatunk, melyek az elkövetkező alakzatoknak
az előhírnökei. Tehát a kert állandó átalakulásban van.
Az
út első szakaszán szabályos sétányon, kőlépcsőn haladunk
felfelé, korlátba kapaszkodva a
suvadáskaréj fölé. A tetőn egy fából készült panoráma
kilátó fogad, ahonnan madártávlatból tekinthetjük meg a
sárkányoknak nevezett sziklaképződményeket. A kőamfiteátrum
bizarr alakzatai : torony, kúp, gúla, oszlop, gomba, ember- és
állat formát öltenek. Csak a fantázia szab határt, hogy ki
milyen formát vél felfedezni ezen képződményekben.
A Sárkányok kertje 5 hektáron területen van szétszórva,de a
rezerváció összterülete 32,5 hektár,amibe benne foglaltatik a
suvadáskaréj fölötti erdős plató is. A természet
szerelmeseinek érdemes az erdőben is sétát tenni, mivel
csodálatos mohafajták és magasra nyúlt lomhullatók találhatók
a dombtetőt beborító vékony termőrétegen.
Legenda
is fűződik a kerthez. Úgy mesélik, hogy sok száz évvel ezelőtt
élt itt egy csodaszép pásztorleány. Amilyen szép volt, éppen
annyira szegény is. Egy gazda adott munkát neki, hogy őrizze a
juhokat. Egy napon beleszeretett a környék nyalka vadászlegénye.
Történt, hogy amíg a fiatalok egymással foglalkoztak, a juhnyáj
szanaszét szóródott. A gazda pedig haragjában megátkozta a
lányt:– Válj kővé, ahol vagy! És úgy is lett, de nem csak a
pásztorlány vált sziklává, hanem a gonosz lelkű gazda és a
bárányok
is. Alkonyatkor és hajnalonként az alacsonyan járó napsugarak
által vetett árnyékokban a fantáziadús emberek mai napig látni
vélik a bárányokat, a hajlott hátú kőtömbök vetületeiben.
Ennek a szívszorító népi legendának román változatát a
turistaház falán ki is
függesztették.
Évekkel
ezelőtt még 20 - 25 méter magas formákról, mára már csak 10 –
13 méteres alakzatokról beszélünk.
Az
alakzatokat testközelből is megcsodálhatjuk. Bár az
alsó
szakasz még nincs végig kiépítve a látogatók számára, ez
egyáltalán nem okoz nehézséget. Száraz időben, mintha homokos
tengerparton sétálnánk. Az
ösvényen sorra
jönnek - hol egyik, hol másik oldalon - a különböző méretű és
formájú “sárkányok".
Ha
feltekintünk
a suvadáskaréjra, jól látni a talaj réteges szerkezetét. A
homlokzatba vájt mélyedések felszabdalják a magas párkányt,
kinézetre pedig egy hatalmas fogsorra hasonlít leginkább. Minden
képződménynek saját elnevezése van, formáját tekintve.
Láthatjuk itt: Évát,
Öregembert, A baka szeretőjét, vagy a Gyűszűvirágot. De itt
változtak szoborrá a legenda szerint Az erdő őrei, A
szerelmespár, A vadászlegény, A sárkányok, illetve A bárányok
is.
Nem
kell meglepődni azon, hogy a kőóriások mellett nem ezek a nevek
szerepelnek. Nagy eltérés van a román és a magyar nyelv
elnevezései, vagy a nevek fordítása között. Az út végén egy
barlangmélyedést is találhatunk, Galeri elnevezéssel. A domb alá
mélyen benyúlik, falain víz szivárog a járatba, ezért a talaj
mindig nedves, levegője pedig hideg.
A
Sárkányok kertjében való séta egy igazi családi kirándulás. A
kicsiknek nagy élményt jelent a különböző formákra való
felkapaszkodás, „sárkányolás”, a repedéseken való bújócska.
Míg a felnőttek számára páratlan látványt nyújt a kilátóról
való panoráma, illetve az alsó ösvényen
szakaszonként feltűnő városi látkép.
A
látogatás díjtalan, a bejáratnál
kérhetjük túravezetői segítséget is.
Mi
három évvel ezelőtt jártunk itt először. Most újra
ellátogattunk kedvenc sárkányainkhoz és lehetőségeinkhez
mérten, még biztosan visszatérünk, mert látványos az átalakulás
és örömmel fedezzük fel az újonnan leszakadt képződményeket.
Szöveg:Habarics
Ilona
Fotók:
Habarics Ilona és Zsolt
Megjegyzések