Székelyföld szívében, a Hargita hegyvonulatának legmagasabb csúcsán a fagyos tél fehér köpenyét is szétszakítják a nemzeti színű lobogók. Szabadon lengedeznek a pántlikák, míg több száz faragott kopjafa és egymásra rakott hazai kő, mint megannyi imádság erősíti a magyar és székely nemzeti öntudatot.
Barangolásaink
alatt, még sosem jártunk ennél magasztosabb helyen. Nem csoda, ha
legendák mesélnek a Hargita hegység kialakulásáról, költemények
zengenek a vidék szépségéről és a helyi lakosok életéről,
érdekes gondolkodásmódjáról,hősies hazaszeretetéről.
„vannak
vidékek gyönyörű
tájak
ahol a keserű
számban
édessé ízesül
vannak
vidékek legbelül
szavak
sarjadnak rétjein
gyopárként
sziklás bércein
szavak
kapaszkodnak szavak
véremmel
rokon a patak
szívemben
csörgedez csobog
télen
hogy védjem befagyok " (Kányádi Sándor)
A
Keleti - Kárpátok leghosszabb és egyben legfiatalabb vulkáni
hegysége ez, mely páratlanul gazdag élővilággal rendelkezik.
A
legenda szerint, a Csiki medencében óriások tanyáztak.
Királyuknak egyetlen lánya volt, Gyöngyvér. Barátnőjét, akit
testvérként szeretett Hargitának hívták. Egy napon kelet felől
apró emberek érkeztek lóháton, élükön a bátor Bélbor székely
vitézzel. A királylány beleszeretett a vitézbe első látásra,
de szerelme reménytelen volt az apró emberke iránt. Hargita négy
napon és éjszakán keresztül gondolkodott, hogyan tudna segíteni,
amikor az ötödik napon varázsitalt készített Gyöngyvérnek és
a palota lakóinak. A varázsitaltól az óriásokból apró emberek
lettek, s így a királylány és a székely vitéz szerelme
beteljesedhetett. Ám Hargita nem ivott a varászitalból és
óriásként bujdokolnia kellett. A királylány viszont sosem
felejtette el legjobb barátnőjét ezért a palotával szembeni
hegyet Hargitának nevezte el, hogy
soha ne kelljen elválnia
tőle.
A
menedékházig könnyedén el lehet jutni gépjárművel. Itt
parkolóhely és mára már több kényelmes szálláshely is várja
a messziről érkezőket. A Madarasi Menedékház 1941 - 1943 között
épült, s a mai napig őrzi a „magyar
világ”
emlékeit.
A turistaösvény pontosan a menedékház fölé emelkedve vezet,
tehát a kiindulási magasságunk 1650 méter. Útközben
megcsodálhatjuk a Hargita vidékére jellemző sokszínű növény –
és állatvilágot. Az erdők nagy részét lucfenyő alkotja,
elvétve találunk erdei fenyőket. Míg a magaslatokban törpe
boróka bokrok ölelik bokánkat. Tavasszal telve a vidék
vadvirágokkal: kárpáti sáfrány, halvány bibircsvirág, pettyes
orbáncfű, fecsketárnics, magyar harangrojt, harangvirág.
Megtaláljuk
az áfonya mindhárom fajtáját (fekete ,vörös és hamvas).Az
erdőkben gyakori a barna medve, de találkozhatunk farkassal,
rókával, hiúzzal, honos a gímszarvas, őz, mókus, mezei nyúl és
vaddisznó is. Fenséges madarai, mint a szirti sas, macskabagoly,
császármadár, míg patakjai bővelkednek pisztrángban és
csellébe

Az
úton alig indulunk el, máris egy helyi jellegzetesség, a kis
terasszal rendelkező Famedve étkező köszön ránk oldalból. Majd
kisebb emelkedő után 1677 méteren egy útelágazásnál állunk
meg, a Széldombon (Movila Vântului).
Itt eldönthetjük, hogy utunkat a Kis Bagolykő felé(1606 m)
(Piatra
Bufniţei
mica) vagy jobbra a Szökő láp (Mlăştina
Szökő
)
mellett
a Szökő vízeséshez (Cascada
Szökő),
illetve tovább balra a Madarasi Hargita csúcs irányába
folytatjuk. A csúcs előtt kisebb lejtő vár, majd egy meredek, de
nem nehéz emelkedővel érkezünk a csúcsra. ”...az
innen feltáruló isteni látványnak; de azt kellőleg kiszinezni,
azt élethűn lefesteni, ugy miként az a valóságban van, az emberi
nyelv képtelen”.
Fő
jelképként középen áll a hatalmas madár, mögötte, majd jobb
és bal oldalra is szinte külön álló tetőként több száz
faragott kopjafa, fejfa, vagy szimbólum. Kőrakások, cimerek,
logogók és nemzeti szinű szalagok.”Itt
valójában istenhez hiszi magát közel a természet nagyszerüsége
által meghatott, a világ semmiségei fölé emelkedett ember, itt
minden érzés isteni, minden gondolat ima, minden eszme ihlettséggel
határos, egy ily pontról való széttekintés, a természet
roppantot nagyszerüségének szemlélése lehetetlen, hogy költői
gondolatokat ne ébresszen .”
Mindezt
földrajzilag körülöleli a
Hargita-fennsíkra, a Libán-tető, a Görgényi és Gyergyói
havasok, Hagymás hegység. Nyugati irányban látszik az Ivó-feje,
Berszán-sarok, Kecskevész-szikla.Tiszta időben látható dél –
délnyugat irányban a Rika-hegység, Királykő, Fogarasi havasok a
Déli Kárpátok szinte teljes vonulata. Délkeletre a
Rákosi-Hargitát, keletre a Csíki havasokat és a Csíki-medence.
Nem véletlenül nevezik hát a székelyek „szent
hegyének”,
valóban érezhető, hogy a Hargita az a hely, ahol minden magyar
otthon érezheti magát.
Szent
hely ez, oh vándor!
egy
nemzet tette e jelt itt
Leghűbb
gyermekei végzetei sírja fölé.
Élni
szabadságban, vagy azért meghalni merészen:
Ezt
hitték; vallák s haltak érette híven.
Törvényes,
szabad és független nemzeti állás
Intő
szobra legyen, honfi, e drága jel itt!" - Vasárnapi Ujság
1875. aug. 1.
Szöveg:
Ilona Habarics /
Fotók: Ilona Habarics és Zsolt Habarics /
Fotók: Ilona Habarics és Zsolt Habarics /
Ha
tetszett a cikk like-oljátok , osszátok meg , csatlakozzatok a
csoporthoz és a kedvelőinkhez.
Köszönjük
!
-
Blogger oldalunk : https://ketbarangolo.blogspot.com
- Barangolók Facebook csoport : https://www.facebook.com/groups/barangolok
- Facebook oldalunk : https://www.facebook.com/2barangolo
- Barangolók Facebook csoport : https://www.facebook.com/groups/barangolok
- Facebook oldalunk : https://www.facebook.com/2barangolo
Megjegyzések