Óriások lábainál – A Ló-havasi vízesés

A Radnai és Máramarosi - havasok vonulatai között, több mint kétezer méter magas csúcsok ölelésében, végtelen erdők és mezők vonzásában, a tiszta levegő és jéghideg források nyomán megérinti az ember szívét az igazi szabadság.



"Napfényes tetőkre hívogatnak ezek a sorok. Oda, ahol az előítéletek és elfogultságok szorító és elnyomorító bilincsei lehullanak és meg tud szólalni az ember a saját hangján, tud járni a saját lábán és mer gondolkozni és érezni a saját elméjével és szívével." Tavaszi Sándor: Erdélyi tetők



A Radnai - havasok a Keleti-Kárpátok északi csoportjához tartozik, annak legmagasabb, alpesi jellegű hegysége. A Visó, az Aranyos-Beszterce, a Nagy-Szamos és a Szalva határolják. Nagyrészt kristályos metamorf kőzetek építik fel, sok helyen üledékes kőzetrétegek övezik, míg déli oldalán itt-ott vulkánosság során keletkezett andezitek és dácitok is felbukkannak. A hegység déli nyúlványai jellemzően hosszabbak és lankásabbak, mint az északiak. Legmagasabb hegytömbje a főgerincből észak-északnyugat felé ágazik, de maga a főgerinc is jelentős részben 2000 méter fölött hullámzik. A hegység arculatát tengerszemek és vízesések díszítik, a mészköves részeken pedig számos barlang található.
Mi Szatmárnémetiből indultunk útnak és célul Erdély egyik legmagasabb vízesését választottuk, a legendás Ló- havasi vízesést.
A hosszú út rengeteg látványosságban bővelkedett. Megemlíthetjük a szaploncai Vidám temetőt; a Huta- hágót; a Tisza völgyét, vagy éppen Máramarossziget történelmi templomait. Borsa városát elhagyva egyre közelebb kerültünk a még hófoltokkal tarkított hegyekhez.



Az igazi kaland Borsafüredről indult. A település csodálatos helyen található, s ezt a természet adta lehetőséget maximálisan ki is használják turisztikai szempontból, panziók serege várja a kíváncsiskodókat. A vízeséshez legkönnyebben a libegővel juthatunk el, melyről az egész szurdok belátható; legelők és kéklő csúcsok ölelnek körbe.
A Borsai-hágó nyugati völgyéhez kapcsolódik a tatárjárás záróepizódja is. 1717 augusztusában a török szultán parancsára hatalmas sereg rontott a vidékre. A beözönlő hordák szörnyű pusztítást vittek végbe, végiggyújtogatták és rabolták Beszterce vidékét és a Mezőséget, illetve Máramaros, Ugocsa és Szatmár megyék nagy részét. Több ezer lakost ejtettek foglyul és hurcoltak magukkal. Aztán amikor összegyűltek a megyei csapatok és egyesülve ellenük indultak, a fosztogató had jobbnak látta mielőbb menekülőre fogni. A Borsai-hágóban azonban a völgyet eltorlaszolták a parasztok és így sikerült rajtuk ütni és a foglyokat kiszabadítani.







A libegőtől könnyű erdei séta vezet a vízesés lábáig. Az ösvény mentén kerítésszerű fenyősor és minden kanyarban kis pihenők, padok találhatóak. Hamarosan teljes szépségében kibontakozik a fák mögül az ország egyik legmagasabb vízesése. Mint hosszú hajfonat, egy darabig egy ágban, aztán három ágra szakadva zubog alá a víz. Lábánál megannyi órás kőszikla, mintha csak a turistákra várna. Rajtuk fel lehet kapaszkodni a vízesés közelébe, hogy megérinthessük ezt a csodát.
Mint minden különleges természeti jelenséghez, a Lóhavasi-vízesés keletkezéséhez is legendák fűződnek.



Az egyik a már említett tatárjárás emlékét idézi. A borsai lakosok legjobb lovaiból álló ménes a mélybe vetette magát, nehogy a tatárok igájába kerüljön. E legenda szerint a lovaikat sirató gazdák sűrűn hulló könnyeiből gyűlt össze a víz, ami a sziklafalon alázúdul. A másik legenda arról szól, hogy a Gonosz-kő tető legelőjén a ménesre szemet vetett egy medve. Hogy a lovakat csapdába csalja, egy viharos éjszakán a szakadék felé terelte őket. A lovak megzavarodva a csattanásoktól a mélybe zuhantak. A legenda szerint az elpusztult állatokról kapta a nevét a Ló-havas, a Lóhavasi-vízesés, a közelben levő forrás és a havas északi oldalán levő katlan, a Lovak hídja is.






A csodálatos környezet szinte megbűvölt minket és kíváncsian indultunk útnak, hogy a vízesés forrását is felfedezzük. A Prislop- hágón keresztül közelítettük meg, a felvonót elhagyva, a domboldalba vágott jobb oldali úton. Több helyen is hófoltokkal találkoztunk április vége ellenére is. Az ösvény bevezetett a fenyőerdőbe, ahol több kilátón megcsodálhattuk a környező csúcsokat, míg a fák tövében szégyenlősen bújtak meg a krokuszok. Amit itt még ritka csodának tartottunk, a későbbiekben, a mezőségen hatalmas lila foltokban mutatkozott meg, több millió virágban. Egyszerre volt havas tél és zöldellő, virágzó tavasz. 





Egész az Asztal-rétig sétáltunk, ahol az út ketté ágazik. Jobb oldali a Ló-havasi vízesés felé, míg baloldali az Aranyos – Beszterce forrástavához. Ide csatlakozik be a Borsafüredi libegőtől is az út. Kis emelkedőn át elérkeztünk a legendában is említett lovak szállásához. A kerítés mögött még gyöngyöző patakként csobog a víz, majd a Radnai havasok egyik büszkeségének számító Gonosz-kőről kb. 80 méter magasságban zúdul alá. Ott álltunk a vízesés felett, melynek felső fonatát majd egy méter vastag hó-híd ölelte át.






Távolban a város házai, a felvonó útja és a Radnai havasokat alkotó hatalmas hegyek gerincvonulata. Látva a természet alkotta óriásokat, hozzá mérve olyan kicsi és törékeny az ember.





Most még lovakkal nem találkoztunk, de májustól -októberig itt szoktak legelni. Mint ahogy szintén nyár elején virágzik az erdélyi havas-szépe, a rododendron is.
A vidék remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt úgy kezdő, mint haladó túrázók számára egyaránt. Az 50 kilométer hosszú hegygerinc több mint 20 különböző túraútvonalat kínál a kirándulóknak, melyek segítségével gleccsertavakat, vízeséseket és barlangokat járhatnak be. A túrázók mellett a téli sportok kedvelői sem fognak unatkozni a hideg évszakban, ugyanis a hegység közel tíz különféle nehézségű sípályája közül válogathatnak. Minden évszakban tökéletes kirándulóhely.




Szöveg: Ilona Habarics / 
Fotó: Ilona Habarics és Zsolt Habarics /
Ha tetszett a cikk like-oljátok , osszátok meg , csatlakozzatok a csoporthoz és a kedvelőinkhez.
Köszönjük !

Megjegyzések